Már gyerekkorom óta imádom a motorokat. Mikor óvodás voltam, hónapokig nyúztam a szüleimet egy gurulós kismotorért, amit a hatodik születésnapomra meg is kaptam. Az oviban én voltam a legmenőbb kissrác, az összes csoporttársam velem akart lógni és kipróbálni a játékomat. Ahogy nagyobb lettem, fokozatosan a komolyabb járművek irányába húzott a szívem, így lyukadtam ki egy Harley-Davidsonnál. 19 éves voltam, mikor megvettem és azóta is ezzel szelem az országutat.
Történt egyszer, hogy egy áprilisi délután szerettem volna motorral átmenni a páromhoz, Nórához Budapestről Pécelre. Be volt borulva, a szél is fújt kicsit, de nem zavart a dolog, hisz több ezer kilométer volt már a hátam mögött, szóval úgy gondoltam, ilyen időben is útra kelek és meglepem a barátnőmet. Már közel félúton jártam, amikor elkezdett szakadni az eső. Az orromig nem láttam, szóval megpróbáltam félrehúzódni, de valahogy megcsúszott az első kerekem a vizes aszfalton és a motorral együtt a világ is kifordult alólam. Nem is tudom pontosan, mi történt, mert elvesztettem az eszméletemet az eséstől, csak az rémlik, mikor már raknak be engem a mentőautóba. Iszonyatos fájdalmat éreztem az arcomban, amit nem értettem, hogy lehet, hisz viseltem sisakot. A kórházban derült csak ki, hogy akkora erővel csapódtam a földhöz, hogy a sisak lerepült a fejemről és az állam, valamint több fogam is ripityára törtek. Iszonyatosan elkeseredtem. Imádtam motorozni, az volt az életem, de ez a baleset megrémisztett és annak gondolatától is rettegtem, hogy esetleg újra motorra üljek. Hónapokig feküdtem bent a kórházban, utána pedig gyakran jártam vissza kontrollra. Szerencsére az állkapcsomat sikerült rendbe tenni, azonban két őrlőfogam és egy metszőfogam javíthatatlanul megsérült, így azokat ki kellett húzni.
Nagyon szégyelltem magam a hiányos fogsorom miatt, nem szerettem beszélgetni sem emberekkel emiatt, mert aggódtam, vajon mit fognak rólam gondolni. Sokat tanakodtunk a párommal, hogy hova forduljunk ezzel a problémával, míg nem egyik közeli barátunk, Tomi ajánlotta nekünk a budapesti Kacsa utcai Fogászati Klinikát, ahol igényelhető fogimplantátum. Azonnal utána néztünk a neten és nagyon szimpatikusnak találtuk őket. Tetszett a honlapjuk letisztultsága és az áraik is korrektek voltak, így úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyet. Mivel Nóri is szeretett motorozni, ragaszkodott hozzá, hogy azzal menjünk. Tudtam, hogy csak segíteni akar, hogy visszatérjen a régi magabiztosságom, de nagyon izgultam, mikor hónapok után újból motorra ülhettem. Igaz, hogy nem én vezettem, hanem a párom, de kezdett visszatérni az önbizalmam. Az ő motorja az enyémnél kisebb és könnyebben is irányítható, így valahogy jobban biztonságban éreztem magam. Szerencsére könnyen megtaláltuk a klinikát, az előzetes időpont egyeztetés miatt pedig még várakoznunk sem kellett. A rendelőben a doktor nagyon kedvesen és érthetően felvázolta a fogimplantátumokkal kapcsolatos terveit és elmagyarázta, hogy fog zajlani a beültetés, majd készítettek egy panoráma röntgent is a fogsoromról. Igaz, hogy féltem a beavatkozástól, szerintem mindenki fél a fogorvosoktól, de az erősebb volt bennem, hogy végre újra teljes fogsorom lehet majd, így belevágtunk a műtétbe.
Miután átestem a fogimplantátumok beültetésén, fellélegeztem. Végre újra jól éreztem magam a bőrömben és mertem mosolyogni. A motorok iránti szenvedélyem is fokozatosan visszatért, így ma már újra teli mosollyal és egy új Harley-Davidsonnal élhetem az életemet.