Menő a babakocsi

Az igazi felnőtté válása motoros társadalomban, ha megérkezik a gyermek. Sokan ilyenkor, a veszélyre hivatkozva le is teszik a vasparipát és nem motoroznak többet. Felmerült már sokszor bennem a kérdés, hogy aki valóban annyira veszélyesnek tartja a motorozást, az gyerek nélkül nem félti az életét vajon? De ez csak költői kérdés természetesen, nem tisztem és jogom sincs mások döntését kritizálni, de az biztos, hogy én a gyermekem érkezésével sem fordítok hátat ennek a nagyszerű hobbinak és kikapcsolódásnak.

Nagy szerencsém, hogy gyermekem anyja szintén motorozás kedvelő, így nincs ebből vita, nem tilt, és nem kér arra, hogy mondjak le az életformámról. Emellett viszont, annak ellenére, hogy nem egy kifejezetten csajos nő, hanem inkább fiús, gyakorlatias valaki, mióta babát várunk elkezdett belevonni mindenféle nőcis dologba, amit nem kifejezetten élvezek, de gondolom, ha már ő hagy engem szabadon lélegezni tovább, megtehetek érte annyit, hogy nem vonom ki magam minden alól, ami neki fontos. kezdődött a babaszoba falszínének kiválasztásával, ami egy férfi számára kész horror. Esküszöm, hogy 8 ugyan olyan színkártya közül kellett eldöntenem, hogy melyik lesz a legszebb. Mikor ezt közöltem, elsírta magát, így megpróbáltam megerőltetni magam, és felfedezni valami különbséget a tök egyforma színek között. Nem ment. Random ráböktem az egyikre, és óriási szerencsémre kiderült, hogy neki is az tetszik, hát kiválasztottuk.

Ez után jöttek a bútorok. Ez már nem tűnt annyira banálisnak, mint a falszín, mégis nehezebben ment. Én teljesen rápörögtem, hogy fiunk lesz, ő pedig kislányt szeretne, így a bútor kiválasztásánál konkrétan harcot vívtunk. Végül egy amolyan unisex féle mellett döntöttünk, az megfelel majd mind a két típusú csemetének.

Egyetlen dolog volt, ami szerintem engem jobban izgatott, mint őt, és az a babakocsi választás. Egyértelműen nem mindegy, hogy a leendő gyermekem milyen közlekedési eszközzel kezdi a pályafutását. Jöhet nekem akárki azzal, hogy erre úgy sem fog emlékezni, de az érzés biztosan megmarad, és ez később befolyásolhatja kis személyiségét.

Nagyon fontos nekem, hogy kötődjön mindenhez, ami keréken gurul, és szeresse, tehát nagy gonddal választottam ki a babakocsiját. Először a neten kezdtem nézelődni. Annyi féle babakocsi van, hogy azt hittem, eldobom az agyam. Aztán nagy nehezen sikerült leszűkítenem, hogy milyen paraméterekre szeretnék fókuszálni, és ez alapján lyukadtam ki a babakocsik.hu-ra. Nagyon színvonalas a választék, nem csak esztétikailag, de műszakilag is nagyon pöpecek a babajárgányok náluk. És itt a babakocsi ára sem okozott számomra kisebb szívinfarktust. Jó-jó, a minőséget meg kell fizetni, de itt legalább reális az árszabás, és halandó ember számára is kivitelezhető egy vásárlás. Karon fogtam az asszonyt és elmentünk a boltjukba. Nagyon jó élmény volt ez is, kedvesek voltak és segítőkészek, és tudtak a kérdéseimre az apukák kíváncsiságát kielégítő módon válaszolni. Ezzel abszolút nyeregbe kerültek. Ki is választottunk egy kocsit, szerencsére a páromnak is tetszett, így ebben az egy esetben dráma nélkül megúszva, nyugiban történt a választás és vásárlás.

És hogy megérte-e? Hát, lássuk csak: Alumínium váz, 360 fokban elforduló első kerekek, multifunkciós, kényelmes, tágas mózeskosár, két irányban rögzíthető és dönthető sportrész, könnyen összecsukható… szerintem nagyszerű és praktikus választás. Nagyon várom már, hogy beletehessem a kis pöttömömet és furikázhassak vele. És persze, ha nagyobb lesz, majd kap egy igazán király járgányt. De addig is, még az én szigorú, kritikus nézőpontommal szemben is azt gondolom, tökéletesen megteszi.