Motoros csizma óriás méretben?

Már vagy egy éve új motoros csizmát keresek a férjemnek, Krisztiánnak, aki 47-es lábbal rendelkezik, így elég nehéz dolgom van. Ez idő alatt végigkérdeztem az összes motoros ismerősünknek még az ismerőseit is, mégsem találtam semmit. Tudtam, hogy nem adhatom föl a dolgot, de a helyzet egyre kétségbeejtőbbé vált. Persze a csizma meglepetés lett volna, Krisztián mit sem sejtett a dologról. Az előző csizmája szerintem megvan 15 éves, mikor megismertem, már azt használta, és egészen elhordta az évek folyamán. Persze mondogatja ő is, hogy majd lecseréli, de nem tesz semmit az ügyért. A születésnapja pedig egyre közeledik, és mint tavaly, idén sem rózsásak a kilátásaim, pedig ennél jobb ajándékot jelenleg nem tudok elképzelni a számára.

A napokban fölhozta a lakásunkba az egyik új munkatársát. Kiderült, azért ilyen nagy a barátság köztük, mert Jani, az új kolléga is motoros. Gondoltam, itt az új lehetőség, hátha majd ő lesz a megmentőm a motoros csizma ügyében. Hallgattam a beszélgetésüket, megittak pár sört, Krisztián mesélt Janinak a baráti társaságukról, akik rendszeresen csinálnak motoros túrákat, évente egyet külföldre szerveznek. A túrák szervezője mindig más, és idén a férjem a soros. Kívülről tudom a sztorit, mert Krisztián sokat foglalkozik ezzel, még az is lehet, hogy én is vele tartok a végén, annyit beszél róla. Az Alpokba tervezi a kiruccanást, és kiderült, hogy Jani pont tavaly járt a svájci részen.

Persze rögtön előkerültek a térképek, útikönyvek és tervek, amikkel Krisztián a hétvégéken teleszórja a nappalit.

Annyira elhúzódott Jani látogatása, hogy én lefeküdtem aludni, mikor ők még csak a második nap megtervezésénél tartottak, így nem tudtam megkérdezni a motoros csizmáról. Gondoltam, nem probléma, mert úgyis itt fog lógni nálunk az elkövetkezendő egy-két hétben, egyszer csak sikerült suttyomban kikérdeznem.

A gyanúm beigazolódott, Jani mondhatni beköltözött egy hétre a nappalinkba. Nem zavart, mert rendszeresen vannak vendégeink, sokan nálunk is alszanak, csak ne hagytak volna akkora kuplerájt az egész lakásban! Az egyetlen védett pont a hálószobánk volt, odáig nem ért el a kezük. Ez lett a mentsváram, ide vonultam vissza.

Aztán végre szombat délután Jani összeszedte a cuccait és haza indult. Gyorsan kiürítettem a kukákat, mondtam Krisztiánnak, hogy leviszem a szemetet, és elindultam Janival. Amint kitettük a lábunkat az ajtón, megkörnyékeztem a kérdésemmel, hogy tud-e olyan motorosboltot, vagy turkálót, vagy bármilyen elérhetőséget, ahol meg tudom venni Krisztiánnak a csizmát?

Mondta, hogy van egy üzlet, ahol elég széles a választék motoros csizmából, ő pedig ismeri az egyik eladót, ha nincs is 47-es az üzletben, lehet, hogy külön rendelnek egyet a kedvéért, mert elég jóban vannak. Mondta, hogy én ne is csináljak semmit, csak nézzem ki a honlapon, hogy melyik 3 modell tetszik a legjobban, és ő megpróbálja elintézni, hogy valamelyiket megkapjuk.

E hír hallatán minden dühöm elszállt, amit Jani rendrakási kultúrájával kapcsolatban éreztem. Megköszöntem neki a dolgot, aztán egész nap a honlapot böngésztem.

Munka után be is mentem az üzletbe, hogy meg tudjam tapintani a modelleket, élőben is lássam őket. Persze nem akartam vásárolni meg semmi, úgy gondoltam, teljesen Janira hagyatkozom a dolog elintézésében, mert én láthatóan kudarcot vallottam az ügyben.

Az eladó tényleg nagyon kedves volt, kérdezte, segíthet-e, és mondott pár szót mindegyik csizmáról, amit megnézegettem. Végül annyit elárultam neki, hogy férjemnek keresek motoros csizmát, de még csak informálódom, felmérem a terepet. Tetszett neki a dolog, mondta, nagyon helyesnek tartja, hogy ilyen körültekintően járok el az ügyben. Ja, gondoltam magamban, pláne jó lenne, ha emellett még értenék is a dologhoz.

Este aztán, amíg Krisztián fürdött, felhívtam Janit, és mondtam neki, hogy melyik három modell tetszett meg. Kérdeztem, hogy neki mi a véleménye a dologról, azt mondta, hogy szerinte jól választottam, mindegyik csizma strapabíró. Kért pár napot, hogy utánajárjon a dolognak, azt mondta, hogy a kapcsolatot a kérés előtt újra fel kell építeni…

Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de nagyon remélem, hogy sikerülni fog végre, és meglephetem Krisztiánt az idei szülinapjára egy motoros csizmával.

Most várom Jani hívását, azt mondta, a hétvégéig kiderül, hogy sikerül-e a dolog. Krisztián meg vérszemet kapott, szállás ügyben telefonálgat éppen, bőszen szervezi a nyaralást. Képzelem, milyen boldog lenne, ha a túrára már az új csizmájában mehetne.